K. B. Zoltán irományai

Rémület az arcokon,
Gyászos tekintet,
Lám, a városba
Cirkusz érkezett!
Sápadt bohóc vidít
Egy bömbölő gyereket,
A táncos szilárdan járja
A reszkető kötelet…
Széthull a színpad,
Elszakad az ég,
Keletről – Nyugatra
Szivárványt fest,
Az alkonyodó messzeség…
Kell a piros,
A bujaság forrása,
A narancs,
Rest emberek butasága.
Sárga. Irigy embernek,
Nincs barátja.
S jő, a zöld,a kevélység,
Önbecsülésének hiánya e betegség.
Kéklő sávban torkosság látszik,
Ételhalom között elmélázik.
Indigó paca az égen,
Harag a messzeségben.
S jő az ibolya, a fösvénység,
Óh jajj… ez a pénztelenség!
Egy képen minden szín, s érzelem,
A világ egy fekete-fehér kép lett hirtelen.
Színes tintákból varázsolt,
Tökéletes maszlag,
E mutatványban egyszerre hatnak.
Szürkülő álom,
Fakó mozdulatlanság…
Kis butaság,
S a színek egyszerre hatnak Rád!


Mostanában nehezen alszom el, kattognak a fogaskerekek az agyamban és nem tudom megállítani őket, szinte önálló életet élnek. 
Jött egy sor, és a többi követte az előzőket. Majd a szivárvány 7 színéről eszembe jutott a 7 "fő bűn"...
Érdekes állapot, érdekes, mint az életem ezen szakasza...
A színek, a bűnök egy pillanat alatt hatalmukba kerítenek, lám ez így is van!

Jó éjszakát!
Üdv: Zolee