Kinyitom a szemem, s felébredek,
Csak Te vagy kit először láthatok,
Nem tudom, most mit tehetek,
De biztonságot csak Tőled kaphatok.
Teljes a sötétség, a fényt elvesztettem,
Segíts nekem, Te vagy a mindenem,
Ki kivezet, s a célt biztos elérhetem,
De most mégis bekerít a félelem.
Sosem érzett bűntudat, csak képzelgek.
Csalódás, a teljes megbánás, s kérlek,
Bocsáss meg nekem, mától jó leszek,
S minden terhes gondolatot felejthetek.
Hogy ki voltam tegnap, sajnos nem tudom,
De nem én, most ezt biztosan állíthatom.
Ezt Neked mondd, miként bizonyíthatom?
Hogyha egyáltalán még tudhatom.
Tudom, minden csak okkal történik,
S sokan szüntelen a választ keresik.
Én nem szeretném, hisz mást keresek
Bármit, mivel másoknak csak jót tehetek.