Tél…
Hideg, morcos, búbánatos Tél.
Mi lenne, ha egyszerűen eltűnnél?
Csúszós járdák fellélegeznének,
Olvadna a jég, nem lennél más,
Csak egy borongós emlék.
Nyáron eszembe jutnál,
Miközben mohón enném a hideget,
A puncsfagyit, s felidézném emlékedet.
Színe lenne a kandalló melegének
Őrjítő pillantása. A mazsolák,
Az öröm, a szépséged lenne.
Minden, amit szeretek,
Minden, amit kicsit is élvezek.
Inkább ennélek, vadul ízlelnélek,
S előásnék egy-egy kalandot
A kanállal, a puncsos varázzsal.