Közeleg a tavasz, szívemnek most csak ez jelent teljes vigaszt. A természet felébred mélabús álmából, a boldogság beköszönt, ó csak jönne már, csak lenne már itt. Egy perc sem kéne, megérezném jöttének első jeleit. A falevelek csalafinta játéka a széllel. A mézillatú virágok bódító illata megrészegít, kényszerít, minden jóság, s szelíd érzelem, ezt akarják ők, romló világunkat, szebbé boldoggá tenni. Élvezhetjük a napsütést, a madarak víg csiripelését, a lágy mesteri dallamokat. Visszatérnek hosszú útjukról a költöző kis utazók, hisz nem mulaszthatják el, nem maradhatnak le a természet csodájáról, ők is részei, s ezt átélni élvezet.
Élvezni, magunkba szívni a tavasz friss illatát, átélni az apró örömöket. Teljes az izgalom, már alig bírom kivárni, minden rezdülésemmel várom, de minden nap csak kínzó fájdalom; kinézek; az ablakom árnyékában nem látok mást csak a haldokló Természet gyötrő pillantását. Legyen már vége, jöjj, csak Te vagy ki enyhítheti e szenvedést.
Álmaiban csak Te jelentesz vigaszt, most gyere újra, mentsd meg, segíts, hisz benned minden reményem.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
