K. B. Zoltán irományai

Káli Zoltán vagyok. Egy álmodozó író, kinek fontos, hogy az érzéseit "papírra" vesse. Te csak a rosszról tudsz írni! - Csengenek a szavak a fülemben. A boldog percek idilli hangulata nekem unalmas és akkor inkább élvezem a pihentető és csodás boldogság minden percét. A szomorúságban, a dühben, a csalódásban annyi érzés van, annyi vad sor kerekedhet ki belőlük, hogy muszáj leírni. Sajnálom, ha a verseim nagy többsége lehangoló, de ez az írói stílusom... :) Jó olvasást! :)

Címkék

Friss topikok

  • Z0lEE: Köszönöm szépen!:) (2012.04.13. 20:58) Fogadás
  • Z0lEE: Köszönöm! :-) (2012.01.15. 00:18) Pánik
  • Z0lEE: Köszönöm!:) (2011.12.14. 18:44) Gyilkosság
  • Z0lEE: @kéznyomok: Köszönöm szépen, igyekszem:) Mindenképpen! :) Szia! Zolee (2011.11.19. 20:13) Tűnődöm...
  • Z0lEE: @Gigi14: Egy írónak soha sincs korán vagy későn. Ne haragudj, de szeretném cáfolni a plágiummal ka... (2011.08.17. 11:01) A sípszó utáni üzenet

Én tudni akarom!

Z0lEE 2011.06.01. 21:34

Felkelt a Nap,
Szétszórta az apró lángokat!
Érces hangok fülemben,
Sosem hallottam szebbet életemben!
Hangok, mit mondtak egyszer,
S azóta elfeledtem ezerszer.
Nyár tikkad, a szúnyoghad
Észrevétlen vért szívhat.
Aljas élősködő,
Az édes folyadék neki a napi betevő,
Neveli kedvesét,
Ellepi szeretteink testét.
Terjed, mint kór, az álom,
Terjed, ki nem találom,
Mikor lesz vége,
S elérünk a mondat legvégére.
Parányi kívánság a tudás,
Annál több a nagyravágyás.
Felébredt álmából a szó,
Az igazat olyan jól megmondó.
Lepj el kedves takaró, az álom,
Tudjam azt, mit senki, kitalálom,
Csak engedd meg,
Kegyelmezz, ments meg!
Felkelt a Hold,
Szétszórta az éji sugarakat,
Elhintette a kicsiny magvakat,
Mi megfogan apró elménk mélyén,
Az év egy álmatlan éjjelén.
Keressük a választ,
Kutatjuk a vigaszt!
Rátelepszünk,
Mint élősködők, zsigerelünk,
Hogy elérjen a nyugalom,
S megöljön a csendben lopakodó;
„Én tudni akarom!”

Címkék: vers

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása