K. B. Zoltán irományai

Káli Zoltán vagyok. Egy álmodozó író, kinek fontos, hogy az érzéseit "papírra" vesse. Te csak a rosszról tudsz írni! - Csengenek a szavak a fülemben. A boldog percek idilli hangulata nekem unalmas és akkor inkább élvezem a pihentető és csodás boldogság minden percét. A szomorúságban, a dühben, a csalódásban annyi érzés van, annyi vad sor kerekedhet ki belőlük, hogy muszáj leírni. Sajnálom, ha a verseim nagy többsége lehangoló, de ez az írói stílusom... :) Jó olvasást! :)

Címkék

Friss topikok

  • Z0lEE: Köszönöm szépen!:) (2012.04.13. 20:58) Fogadás
  • Z0lEE: Köszönöm! :-) (2012.01.15. 00:18) Pánik
  • Z0lEE: Köszönöm!:) (2011.12.14. 18:44) Gyilkosság
  • Z0lEE: @kéznyomok: Köszönöm szépen, igyekszem:) Mindenképpen! :) Szia! Zolee (2011.11.19. 20:13) Tűnődöm...
  • Z0lEE: @Gigi14: Egy írónak soha sincs korán vagy későn. Ne haragudj, de szeretném cáfolni a plágiummal ka... (2011.08.17. 11:01) A sípszó utáni üzenet

Boldog...

Z0lEE 2011.08.18. 15:16

Repülni tudnék,
Ha Veled lennék,
Most s talán örökre,
Repülök most is,
Mert tudom,
A szívedben helyem van,
Időtlen időkre.
Dúdol a Nap, elringat,
Magával ragad egy percre,
Mégis elég,
Hogy elszálljak Vele.
Szerelmes a természet,
Virul minden cserje,
Nem gyászol Ő még előre.
Minden évben meghal Ő,
Lehet mi is,
Kezdjük el,
Jöjj tavasz,
A nyár az egyetlen vigasz!
Boldog vagyok,
Mert tudom, pillantásommal ölellek,
Hamarosan az enyémek lehetnek,
Játékos szemeid,
Enyémek lesznek újra,
Gyerekes perceid.
Várom a napot, az órát, a percet,
S Vele minden lélegzetedet.
Kelj fel álmodból apró tündérleány,
Kelj fel, a csoda ránk a valóságban vár!
Hiányod megőrjít, de nem panaszkodom,
Ez egyszer  Neked adom,
A szívem újra,
Neked ajánlom életem,
Te hős, ki megmentettél egykoron,
Most újra Neked adom.
Csomagolj, útra kelünk,
A természettel, a szerelemmel,
Nyár végén megelőzzük a Halált,
Megelőzzük lehangoló dalát!

Címkék: vers

Szólj hozzá!

A sípszó utáni üzenet

Z0lEE 2011.08.16. 23:02

Jött az érzés,
Mint fagyhalál, hírtelen…
Jött, de el kell kergetnem!
Senki nem látja könnyem,
Senki nem lát gyengének engem!
Gyöngéden átölel, simogat hiányod,
Érzékien elringat memorizált illatod…
Kést döf belém a szerelem,
Minden reggelen,
Mikor rájövök: Nem vagy velem!
Elvérzek,
Mind hiába… Szeretlek!
Az érzelem életben tart,
Gúnyosan nevet, magának akart,
Mindig, ezért fáj,
Elvette szívedet Tőlem,
Másnak adta, tévedtem…
Álomnak hitt életemnek vége,
Te tetted, Te balga remete!
Egyszer felébredek újra,
Tudom, itt leszem velem,
Karodat szorosan ölelem.
Ki vagy Te, hogy játszol Velem?
Neked nem elég,
Ha egyszer megette a Kedvesem?
Játssz csak, Élet, Sors, Szerelem…
A játéknak nincs vége,
Most kezdődik,
Most amikor újjá születik,
A lángoló érzelem,
De hidd el nemcsak bennem…
A sípszó utáni üzenet:
Szeress újra, szeress engem!

Címkék: vers

2 komment

süti beállítások módosítása