Hát elment…
Édes Életként mézet csepegtetsz,
S ha akarsz, elvehetsz
Bármit, akárkit,
Ki nekünk annyira számít!
Hát elment…
Kit szerettünk,
Kinek életeket köszönhetünk!
A bánat hasítja lelkem,
Az emlékek elevenen
Szinte maróan égnek bennem!
Savként marja szívem,
Kitartóan hajtja lelkem
A Sors, Te égi szellem!
Tovább kell menni,
Az Életünket élni,
Mert Ő már nem teheti…
Elment…
Aranyló glóriád ne feledd!
Vigyázz rám a felhők felett!
Szerettél, s viszont én is Téged,
Neveltél, s ezt köszönöm Neked!
Bármit mondok, már nem válaszolsz,
Hangtalan a szívemben honolsz
Tovább, bár belül hallom,
Érzem, dalolom,
A választ, a megoldást!
Kár már minden megmozdulás,
Hát elment…
Elment, mert kellett,
Mert ezt rendelte az Élet!
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
