Sablon,
Fakó karton,
Akadály,
Mondvacsinált,
Áttörhetetlen vár.
Börtön,
Az ég, a föld,
Börtön minden,
Mi testet ölt.
Rab egy igazi világban,
Szellemében,
S testi javában.
Bár szétnéz a pór,
A halott.
Szétnéz,
S csak keretet lát,
Itt és ott;
A sablon falain belül,
Átkos szürkeségén mozgott.
Bár dübörög az élet,
Mit elnyom,
Eltompít a lélek;
A szürke keret.
Nyomorog a sablon-fia,
Nincs mersze
Túlnőni,
Túllépni rajta.
Marad mindig
Sorsa martaléka.
Sablon...
2012.11.21. 22:11
Szólj hozzá!
Lélek
2012.11.07. 21:49
Egy cseppfoltos képen
Vándorol
Üstökén a lélek.
S lézeng.
Keresi foltját,
Teljesítené szürreális,
Mohó álmát.
Alig látszó fények,
Halott, szürke képek,
Merengő,
Szinte a semminek tetsző
Átlagos lények.
Egyszer volt egy lélek,
Kinek nem kellett volna más,
Csupán csak színek.
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Vonat...
2012.10.28. 22:31
Kis terek,
Amolyan játékra,
Vagy talán szundításra
Való irreleváns helyek.
Történetek,
Elfeledett,
Rég feledésbe merült,
Sérelmek és szerelmek.
Ósdi, vak ablakokkal,
Igénytelen, molyos kárpitokkal,
Olykor meglepő,
Szertelen, eleven őrökkel,
A rend teremtőivel
Száguld az ócska.
Inkább cammog,
Vánszorog, ha tudna,
Ha minden történetet,
Szaftos élményeket,
Nem kívülről fújna.
De régi már az ócska.
Elmejavítóval,
S változó kedélyállapottal jár,
Szép kis adomány!
Kinn sötét,
Benn komor,
Itt mégis az egyensúly,
A vágányokon,
A tömény súly honol!
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Olvasztótégely
2012.10.03. 21:20
Folyékony sötétség…
Elvész,
Egy apró ködben,
Egy tömény libabőrben.
Lassan dalol,
Holmi frászról,
Elfeledett múltról.
Hallod,
Érzed, sőt látod,
Átéled,
S saját tükörképed,
Sápadt, holtig unszolt lelked
Süvít el előtted.
Egy csilingelő villamos,
Fáradtan cammogott,
Arrébb lökve minden gondolatod.
Emberek hada,
Százezrek hangja,
Zúg, morog,
A város,
Egy újabb kiábrándító villamos.
Meg nem áll a forgatag,
Soha
Meg nem torpan,
Úgy, mint mi magunk,
Le nem robban.
Óhaj volna,
Ha eltűnne minden ócska.
S ha a világ, a város,
És minden tolvaj villamos,
Nem olvasztótégely
Egy apró foltja volna.
Szólj hozzá!
Romok
2012.09.06. 20:48
Kicsit minden kopottabb,
Lágyabb, haloványabb,
Fáradtabb, porosabb
Elhasználtabb.
Mégis szép,
Patinás egy műemlék.
Száguld az élet
Percenként tova,
Néha öt, vagy tíz,
Éjszaka óránként
Egy élettel teli vaskaliba.
Ordít a száj,
Szuggerál a szem,
Mozog a test,
Monoton,
Úgy, mint máshol,
Mégis konokon,
Vadul a pesti romokon.
Kopottabb,
Hisz mállik,
Változik az élet,
Pár új arc,
S sokan tova,
Változatlan,
Változó e kotta.
Mozog a száj,
Néz a szem,
Vánszorog a test,
S e tánc
Egy új világot fest.
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Futószalag
2012.08.21. 20:56
Széles a skála,
Egy életre gyártva.
Fut a szalag,
A gép rohan,
Mind valós életre fogan.
Mégis szül egy álmot,
Egy szürreális,
Életidegen világot.
Test és szellem,
Ég és föld,
Eltúlzott formát ölt.
Jönnek - mennek a darabok,
Mindből csupán harapok,
Egy darabja,
Egy apró csavarja
Az egésznek,
A tucatnyi életidegen emberségnek.
Tömeggyártmány,
Kacat,
S mindnek szabad akaratot,
Érzelmeket adtak.
Téboly egy gyár!
Utópikus adomány
Egy ép darab,
Elképzelhetetlen pillanat
Pár azonos gondolat,
A közös akarat.
Hiba a rendszerben,
Hiba az egész
Túlmotorizált egyetemben!
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Tetszhalott
2012.07.17. 01:18
Mozdulna a tetszhalott,
Ha tudna,
Ha picit élettel telibb volna.
Tetszik neki a halál,
Vár,
Elpazarolt idő,
De eljő...
Leláncolt egy lélek,
Elveszett,
De emlékeiben újra éled.
Újra és újra,
Szabadulna,
Ha tudna,
Így élettel telibb volna.
Láncai az évek,
Fájdalmai semmisnek tűnnek.
Él legbelül,
Él minden nap egyedül.
Emlékei szépek,
Újraéli mindet.
Mégis mozdulna a tetszhalott,
Ha tudna,
Ha emlékeit rég engedte volna.
S csak vár,
Jön-e már a halál,
Így végre békére talál.
Eljárnak egy táncot,
Megvalósítanak egy igazi álmot.
Lassú zene,
Elvakult a sziporkázó elme.
S mozdulna a tetszhalott,
Ha tudna,
Ha egy kicsit is élettel telibb volna.
Üres újra egy szoba,
Mállik tovább lassan
Egy fekete tapéta,
Kiszabadult örökre rabja...
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Séta
2012.07.08. 23:50
Léptek,
Elhaladó ismeretlen emberek.
Képek,
Mik tán rég el is vesztek.
Zörejek,
Táncot járó levelek.
Zöldek,
Most ébredeznek.
Kellenek?
Kelletek?
Halk, ismeretlen emberek.
Zöldek,
Tavasszal virágzó remények.
Zörejek,
Rémisztő árnyképzetek.
Képek,
Mára rossz emlékek.
Léptek,
Mik mostanra ismét emlékek.
Ha kellenek,
Ha kelletek,
Ha nem,
Hiába.
Elhaladtok,
Elhaladok,
Ha kell,
Ha nem,
Elrohanok,
Talán,
Egy másik irányba.
Léptek,
Elhaladó idegennek tűnő emberek.
Képek,
Mik még lehet mélyen élnek.
Zörejek,
Kószáló falevelek.
Zöldek,
Nyári színeket öltöttek.
Kellenek!
Kelletek!
Halk, mégis ismerős emberek!
Zöldek,
Télen már csak a lelkemben élő remények.
Zörejek,
Búsan egy üveget görgetek.
Képek,
Elmosódott emberek.
Léptek,
Elhaladó borús teremtmények.
Ha kellenek,
Ha kelletek,
Ha nem,
Hiába.
Elhaladtok,
Elhaladok,
Ha kell,
Ha nem,
Elrohanok,
Talán,
Egy újabb irányba.
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Vonat
2012.07.05. 22:45
Éktelen ricsaj,
Fülsüketítő zaj.
Mint egy háborgó tenger,
Egy tomboló ember,
Harc,
Végtelen kudarc...
Csak egy vonat halad tova,
Épp kivehető alakja.
Tele ablakkal,
Tele pislákoló arcokkal.
Fáradtak,
Páran el is aludtak.
Álmodnak holmi tengerről,
Hős emberekről,
Harcról,
Pedig a vonat csak egy hídon zakatol.
Alattuk csendes az ár,
Táncot alig-alig jár;
Álmos,
Tükörnek áll most.
S képe torzul mutatja a várost.
Fényárban úszik minden,
Meglepetés,
Ha egy apró folton nincsen,
S néhol búvóhelyeiken
Egy-egy pár fellibben...
Kellemetlen.
De eközben,
Zajos vonatunk
A pesti oldalon terem.
És egy újabb zakatoló vonat,
Egy újabb elragadó pillanat
Suhant el felettem.
Címkék: vers
Szólj hozzá!
Számkivetett
2012.07.04. 15:37
Feledve,
S mára már temetve
Feledek,
Ha kell temetek
Magamban egy múltat,
Egy tömény cukormázat,
Mit végül belepett a penész.
Belepte,
Mára már elenyész
Egy érzés,
Elveszett,
Véget ért
A nagy szemfényvesztés.
Néha jó az emlékezés,
Simogat egy piciny érzés,
De itt vagy,
Eljöttél,
Mint egy tökéletes ajándék,
Megleptél.
Hisz eddig bolyongtam,
Hosszú szerpentin szélén
Néha néha stoppoltam,
A magánnyal bandukoltam.
Elhagyatott vidéken
Száműzött,
Számkivetett voltam.
Egy mozgó váz
És pislákoló lélek
Kinek percei voltak,
Hogy végleg elhagyja
Az éltető méreg.
Tíz...
Kilenc...
Nyolc...
S a szerpentin oda,
Beteljesült
Egy számkivetett sorsa.