K. B. Zoltán irományai

Volt egy múlt,
Mi mára
Teljesen elmúlt.
Egy folyam,
Mi más,
Mi,
Teljesen más
Szívdobbanás.
Más érzések,
Új szemfényvesztések,
Mik a múltból erednek,
De igazán
A jövőé lesznek!
Volt egy múlt,
Mi mára
Teljesen elmúlt!
Új élet,
Új remények,
Új szerelmek,
Új tévedések.
Kivetkőznék,
Elbújnék,
De nem lehet,
Megtalálnak
Az új kísértetek,
Kik segítenek,
Kik óvnak a bajtól,
Minden rossz gondtól!
Állj, én kérlek!
Hagyj újból,
Hogy visszatérjek!
Új alak,
Új temérdek
Rossz akart,
Hagyj újra,
Hogy önmagam legyek!

Volt egy múltbéli talány,
Ki nem én volnék,
S nélküle most nem lennék.
Volt egy arc,
Egy test,
Egy igazi!
Egy valóban más,
Mint én volnék,
Ki nélkül,
Most tényleg nem lennék.
Volt egy igazi gondolat,
Kit elvetett egy sokkal
Vadabb és igazabb akarat.
Voltam én és Ő,
Egy valódi teremtmény,
Egy igaz való,
Valóban a teremtőnek való!
S lettem én,
A tűz és víz,
Ki nem lett jó,
Nem lett igazi íz
Sokaknak,
A legtöbb igaz gondolatnak.
De én lettem,
S több ez,
Mit valaha is tehettem.
Küzdöttem a valóért,
Az igazság szerint
Nekem valóért.
Álmodtam, éltem,
De még sincs miért élnem,
Ha volna,
Én lettem volna,
A gondolat,
A valós, igaz akarat.
A tűz és nem a víz,
Mely elmos mindent,
Elmos minden kincset.
Ez lettem én;
A tűz és víz,
Mely felülmúl mindent,
A szürke középszerűséget!

Van, amikor megáll az idő
Egy percre,
Egy másodpercre.
Elfárad,
S neked támad.
Lefegyverez,
S egy pillanatra
Minden oly tökéletes lesz.
Majd vége,
S talán elfeleded örökre.
Majd kéred,
Hogy jöjjön,
Kéred újra egy percre,
Egy tökéletes másodpercre.
De makacs az idő.
Néha mutatóba,
Egy szemfényvesztés
Erejéig eljő,
S ez az erő,
Ez a vad délibáb
Örök elégedetlenséget,
Majd fejeket vág
És szeg,
Nehogy elfelejtsd,
Hogy ezt  a percet,
Kinek köszönhetted.

Sablon,
Fakó karton,
Akadály,
Mondvacsinált,
Áttörhetetlen vár.
Börtön,
Az ég, a föld,
Börtön minden,
Mi testet ölt.
Rab egy igazi világban,
Szellemében,
S testi javában.
Bár szétnéz a pór,
A halott.
Szétnéz,
S csak keretet lát,
Itt és ott;
A sablon falain belül,
Átkos szürkeségén mozgott.
Bár dübörög az élet,
Mit elnyom,
Eltompít a lélek;
A szürke keret.
Nyomorog a sablon-fia,
Nincs mersze
Túlnőni,
Túllépni rajta.
Marad mindig
Sorsa martaléka.

Egy cseppfoltos képen
Vándorol
Üstökén a lélek.
S lézeng.
Keresi foltját,
Teljesítené szürreális,
Mohó álmát.
Alig látszó fények,
Halott, szürke képek,
Merengő,
Szinte a semminek tetsző
Átlagos lények.
Egyszer volt egy lélek,
Kinek nem kellett volna más,
Csupán csak színek.

Kis terek,
Amolyan játékra,
Vagy talán szundításra
Való irreleváns helyek.
Történetek,
Elfeledett,
Rég feledésbe merült,
Sérelmek és szerelmek.
Ósdi, vak ablakokkal,
Igénytelen, molyos kárpitokkal,
Olykor meglepő,
Szertelen, eleven őrökkel,
A rend teremtőivel
Száguld az ócska.
Inkább cammog,
Vánszorog, ha tudna,
Ha minden történetet,
Szaftos élményeket,
Nem kívülről fújna.
De régi már az ócska.
Elmejavítóval,
S változó kedélyállapottal jár,
Szép kis adomány!
Kinn sötét,
Benn komor,
Itt mégis az egyensúly,
A vágányokon,
A tömény súly honol!

Folyékony sötétség…
Elvész,
Egy apró ködben,
Egy tömény libabőrben.
Lassan dalol,
Holmi frászról,
Elfeledett múltról.
Hallod,
Érzed, sőt látod,
Átéled,
S saját tükörképed,
Sápadt, holtig unszolt lelked
Süvít el előtted.
Egy csilingelő villamos,
Fáradtan cammogott,
Arrébb lökve minden gondolatod.
Emberek hada,
Százezrek hangja,
Zúg, morog,
A város,
Egy újabb kiábrándító villamos.
Meg nem áll a forgatag,
Soha
Meg nem torpan,
Úgy, mint mi magunk,
Le nem robban.
Óhaj volna,
Ha eltűnne minden ócska.
S ha a világ, a város,
És minden tolvaj villamos,
Nem olvasztótégely
Egy apró foltja volna.

Kicsit minden kopottabb,
Lágyabb, haloványabb,
Fáradtabb, porosabb
Elhasználtabb.
Mégis szép,
Patinás egy műemlék.
Száguld az élet
Percenként tova,
Néha öt, vagy tíz,
Éjszaka óránként
Egy élettel teli vaskaliba.
Ordít a száj,
Szuggerál a szem,
Mozog a test,
Monoton,
Úgy, mint máshol,
Mégis konokon,
Vadul a pesti romokon.
Kopottabb, 
Hisz mállik,
Változik az élet,
Pár új arc,
S sokan tova,
Változatlan,
Változó e kotta.
Mozog a száj,
Néz a szem,
Vánszorog a test,
S e tánc
Egy új világot fest.