Hiteles szavaim, mint elcsigázott,
Túlnyúzott téli kesztyűk talán.
Felveszed, csak mert fázik a kezed.
Hasznát nem látod, csak egy apró tárgy.
Mégis véd a jeges széltől,
S csak akkor látod, mekkora kincsed volt egykor,
Mikor elhagytad, egy út szélére kidobtad.
Ilyen az élet, minden pillanata csoda.
A kesztyű lehet bármi más a világon,
Az értelmét csak akkor látod,
Ha egy út szélén, mint egy kidobott virágot-
Úgy találod!
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
