Kicsiny vagyok, egy porszem,
A senkik között.
Elrepülök innen, segíts nekem;
Repíts tova ősz szél, hagy legyek
Boldog újra, gyere velem,
Szerelem, mely most kínoz,
Legyél ott mellettem.
Elszállok, mint a füst,
Egy cigaretta kátrányos füstje volnék?
Melyről leszokni oly nehéz?
Nem, egy porszem vagyok, ki különb,
Ki más, mint a többi, más, mint a nagy senki.
Szívem zakatol, mint egy vonat,
Mely átvág egy hegy mély gyomrán,
Úgy érzem, megáll, legalább többé nem fáj.
Akarlak, mint soha, akarlak akár egy pillanatra.
Repülök, Neked nem vagyok más csak egy por,
Egy kis szem, melytől a hideg kiráz,
S elfújsz messze, egy távoli helyre.